2023. február 9-én tartotta meg akadémiai székfoglaló előadását Kiss György„A munkajog lehetőségei és határai” címmel. Minden akadémiai székfoglaló előadás különleges, ünnepi alkalom, jelen esetben talán még többről is szólt ez a nap: nemcsak egy több évtizeden át tartó kimagasló kutatómunka elismerésére és ünneplésére került sor, hanem ezzel együtt a munkajog a Magyar Tudományos Akadémia IX. osztályának fősodrába került azáltal, hogy a jogág képviselőjét – első munkajogászként – rendes tagjává fogadta. Ehhez a nem mindennapi pillanathoz igazodott az előadás témaválasztása is, mely lehetőséget adott a munkajog korunkat jellemző alapkérdéseinek átfogó áttekintésére. A címben szereplő munkajogi lehetőségek és korlátok elsősorban abban az összefüggésben kerültek terítékre, hogy a munkaerőpiac szerkezeti átalakulása milyen foglalkoztatotti rétegek kialakulásával járt a hagyományos munkavállalói jogállás mellett. A munkajogi alárendeltség tartalmának változása, a munkajog mozgástere és törekvése napjainkban, a munkajog védelmi összetettségének tárgyalása mind-mind azt mutatta az előadás során, hogy a munkaerőpiacon tapasztalható jelenségek mély dogmatikai gyökerekkel bírnak és a felmerülő problémák megválaszolása sem képzelhető el mélyreható elemzések nélkül.
Az előadás egyik központi kérdéseként szerepelt az az alapvető dilemma, hogy léteznek-e minden munkavégzőre kiterjedő (védelmi) jogok? Az eddigi törekvések[1] magától értetődőnek veszik, hogy vannak olyan jogok, amelyek minden munkavégzőre kiterjednek. E jogok csoportosíthatók aszerint, hogy egyes általános emberi jogokról, minden munkatevékenységhez kapcsolódó védelmi jogokról vagy csak a munkaviszonyhoz kapcsolódó jogokról beszélünk. A védelmi jogok alkalmazása tekintetében a töréspontot az képezi, hogy milyen szerződéses jogviszonyról beszélünk. Ezzel összefüggésben utalt arra az előadás, hogy az alapjogok nem tűrik el az „egyenlősdit”, pontosabban azt, hogy minden jogviszonyban ugyanolyan módon kell érvényesülniük. Értékelő gondolatok keretében kifejtésre került az is, hogy a munkavállaló és a „függő önfoglalkoztató” jogállása közti különbség önmagában nem adhat alapot az utóbbiak védelmének feladására, a referenciapont kétségtelenül a munkavállaló jogállása, illetve, hogy a „függő önfoglalkoztató” bármilyen védelmére más eszköz jelenleg nem alkalmas. Felhívta a székfoglaló előadás a figyelmet a módszerrel kapcsolatos bizonytalanságokra, az el nem érhető célokra. Ezt követően a napjainkig ismert lehetséges megoldások ismertetése is megtörtént (például a Mark Freedland által kidolgozott „personal employment contracts” elmélet). Olyan kérdések világítottak rá a probléma összetettségére, mint például annak a felvetése, hogy lehet-e egyáltalán egységes (elveken nyugvó) „foglalkoztatási” jogot kialakítani? Érintette a székfoglaló előadás a platform közbeiktatásával végzett munkával kapcsolatos alapvető problémákat is, hangsúlyozva, hogy a platform nem bírja el az „egységesítést”, tehát a munkajog intézményeinek kiterjesztését, mivel egy rendkívül szerteágazó tevékenységről van szó.
Kiss György akadémikus a következő mondatokkal zárta székfoglalóját: „Kérem, ne úgy emlékezzenek erre az előadásra, hogy kiállt ide egy munkajogász és arról beszélt, hogy a munkajognak semmi jelentősége nincs. Meggyőződésem, hogy van, sőt napjainkban van igazán jelentősége. Meg kell találni azt a keretet, területet, ahol érvényesülnie lehet és kell. Meggyőződésem, hogy a munkajognak a jelentőségét akkor érezzük a legjobban, ha valahol nincs jelen.”
[1] Pl. Green Paper 2006, European Parliament Resolution 2007, Work for Brighter Future ILO 2019.