Egy iskolai tananyag szerint a jó cím többnyire rövid.^[1] E követelménynek megfelelni a lehetetlenhez közelítő vállalkozás egy olyan hosszú megnevezésű uniós jogforrás hazai lehetséges adaptációjáról szóló írás esetén, mint a férfiak és nők egyenlő vagy egyenlő értékű munkáért járó egyenlő díjazása elve alkalmazásának a bérek átláthatósága és végrehajtási mechanizmusok révén történő megerősítéséről szóló 2023/970 irányelv^[2] (a továbbiakban: 2023/970 irányelv vagy irányelv). A cím egyben árulkodó is. Amint nyitányként összefoglalom: e közösségi jogforrás megalkotása egyben bevallott kudarca az eddigi, a nemek közötti bérdiszkrimináció felszámolását célzó nemzetközi jogalkotásnak. Ha a követelményeket megkerülik, a betartatásukra külön ellenőrző mechanizmusokat alkalmaznak. Önkéntes jogkövetés hiányában például önmagukban elégtelenek az útszéli sebességkorlátozó táblák, traffipaxot is alkalmaznak. Ez a sebességmérő a nemek közötti negatív bérdiszkrimináció megfékezésére a bérek átláthatóvá tétele végrehajtási mechanizmusok révén. Kérdés ugyanakkor, megfelelő-e a közösségi szabályozásnak a probléma kezelését a két nemre történő korlátozása? Mert hogy az Európai Unió (a továbbiakban: EU) jogalkotása a foglalkoztatás terén az egyenlő bánásmód szabályozásakor hatályát nem szűkíti a férfiakra és a nőkre. Ebből eredő jogharmonizációs kérdőjel is, vajon koherensen illeszkedik-e a magyar szabályozásba, ha az 2023/970 irányelv jogközelítési kritériumait csak a két nem közötti közvetlen negatív diszkriminációra redukálja a hazai jogalkotás? Holott az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvény (a továbbiakban: Ebktv.) még további tizenkilenc esetét sorolja fel a közvetlen hátrányos megkülönböztetésnek.^[3] A jogharmonizáció ráadásul „nagy kodifikációs falat”, hiszen az EU-szabályozás tárgyából eredően szektorsemleges, a 2023/970 irányelv a köz- és a magánszféra munkáltatóira vonatkozik.^[4]

Az EU-irányelvekkel harmóniába hozás kötelező penzuma annak rögzítése: a jogszabály mely irányelveknek való megfelelést szolgálja. E klauzulához kapcsolódóan, írásom címéhez visszatérve, az egyes szám első személy indoka: a jogalkotó helyébe képzelve magam, ezúttal magam feleltetem meg a legszélesebb hatályú hazai törvényt a 2023/970 irányelv elvárásainak. Terjedelmi korlátokra figyelemmel írásom alapvetően a magán- és nonprofit szférára hatályos munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvényre (a továbbiakban: Mt.) fókuszál, melynek ugyanakkor hatálya alá került a közszféra egy jelentős szelete is. Elegendő utalnom a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény (a továbbiakban: Kjt.) hatályának folyamatos zsugorítására. Így például az állami egyetemek többsége 2019-től közérdekű vagyonkezelői alapítványi fenntartásba, ennek folytán pedig munkáltatóként a Kjt.-ből az Mt. hatálya alá került. Vagy a legutóbbi „kiszervezési hullám” következtében a kulturális intézményekben foglalkoztatottak közalkalmazotti jogviszonyának átalakulásáról, valamint egyes kulturális tárgyú törvények módosításáról szóló 2020. évi XXXII. törvény a levéltárakat, a múzeumokat, nyilvános könyvtárakat, közművelődési és integrált kulturális intézményeket, valamint a korábbi eseti kiszervezések után még a Kjt. hatálya alatt maradt előadó-művészeti szervezeteket (színház, balett- vagy táncegyüttes, szimfonikus zenekar, énekkar, kamara-szimfonikus zenekar, kamarazenekar) helyezte vissza az 1992-es munkajogi rendszerváltozás után újra az Mt. hatálya alá.^[5] Ráadásul úgy, hogy megmaradtak költségvetési szervek, nem alakultak át nonprofit gazdasági társasággá, és e munkaadókra nem kell alkalmazni az Mt.-nek „A köztulajdonban álló munkáltatóval fennálló munkaviszonyra” irányadó szabályait sem. Költségvetési szervként a versenyszféra munkajogi paraméterei szerint működhetnek.

Kodifikációs kísérletemben olvashatják, mely törvénymódosításokra van véleményem alapján szükség a díjazás tekintetében az egyenlő bánásmód biztosításához a bérek átláthatósága és végrehajtási mechanizmusok révén. A közös gondolkodásra is van még idő, hiszen a jogharmonizáció teljesítésének határideje 2026. június 7.^[6] Ugyanakkor kíváncsian várom, mit – és mikor – olvashatunk majd a Magyar Közlönyben…

1. A beismerő preambulum – a nemzetközi jogalkotás korlátozott hatása
2. A hatály határai: Szűkíthető-e a számonkérés a két – vagy akár három – nem közti egyenlő bánásmódra?
3. Jogalkotási javaslat – Négy magyar törvény megfeleltetése a 2023/970 irányelvnek
   3.1. A hatály szélesítése – terminológiai kérdőjelekkel
   3.2. Törvényjavaslat a hatály szélesítéséhez – az állásokra pályázók
   3.3. Egyenlő és egyenlő értékű munka
   3.4. A bérmegállapítás és a bérnövekedési politika átláthatósága
   3.5. A munkavállalók tájékoztatáshoz való joga – az egyenlő bánásmód és a munkáltató gazdasági érdekei
   3.6. Az információk akadálymentessége