Recenzió Zaccaria Márton Leó Idejétmúlt koncepció vagy garanciális minimum? Avagy a munkavállalói alapjogok érvénysülése az uniós és a magyar jogban című könyvéhez

Napjaink munkajogának fejlődését egyre elfogadottabb a modern gazdasági érdekek, az információtechnológiai kihívások és a „hagyományos munkajogi értékek” közötti küzdelemként értékelni, amiben a munkajogi védelem csökkentése mellett érvelők a munkavállalói jogokat egyszerű költség-haszon szemlélet mentén vizsgálják, ezzel is kimutatva azok meghaladottságát, fenntarthatatlanságát. A munkajog jövőjével foglalkozó írások között elsöprő többségben vannak azok, amelyekben – mintegy elfogadva a munkajog korábban szerzett eredményeinek avítt voltát – azt elemzik a szerzők, hogy a jövőben mely jogok lesznek azok, amik megmenthetők vagy kisebb-nagyobb módosításokkal a jövőben is biztosíthatók, és mely jogokat kell feláldozni a gazdasági fejlődés oltárán. A jogok csorbulását egyre inkább elfogadó szemléletet erősíti, hogy a közelmúltban megjelent kutatások egyértelműen prognosztizálják a következő években, évtizedekben a klasszikus, kézzel végzett munkára csökkenő igényt, és a szellemi munkavégzés szerepének felértékelődését. Egy 2020 decemberében megjelent tanulmány^[1] szerint például a munkaerő automatizálása miatt a következő öt évben 85 millió munkahely fog megszűnni, ugyanakkor a robotikai forradalom miatt 97 millió új munkahelyre lesz szükség. Ezekből a számokból látható az, hogy a munkaerőpiac olyan hihetetlenül gyorsan változó igényekkel lép fel, ami miatt minden munkavégzési formát újra kell gondolni, és alapjaiban kell megváltoztatni a munkáról és a munkavégzésről alkotott véleményeinket. Önmagában a jelenség vizsgálatakor viszont igaz a Gyulavári Tamás által tett megállapítás, mely szerint a bizonytalan formákban dolgozók leggyengébb érdekérvényesítési képességgel rendelkező nehezen szervezhető emberek, ebből adódóan az ő védelmük kiemelt feladata lenne a munkajognak.^[2]

Ennek a feladatnak a támogatásához jelenthet komoly muníciót Zaccaria Márton Leó Idejétmúlt koncepció vagy garanciális minimum? Avagy a munkavállalói alapjogok érvénysülése az uniós és a magyar jogban című monográfiája, mely 2021-ben a HVG-ORAC Kiadó gondozásában jelent meg. A könyvben a szerző átfogó érvrendszer mentén áll ki a magas szintű jogvédelmet biztosító megfelelő munkajogi szabályozás mellett, amit egyenesen a munkaerőpiac egyetlen hatékony és legitim működési alapjának tekint.

A kutatás – amely a szerző elmúlt évek alatt végzett eredményeinek összefoglalásaként is tekintendő – alapvetően négy hipotézisből indul ki.

1. A munkavállalói jogok védelmének egyik fontos szerepe biztosan a szociális védelmi funkció megerősítése lesz.

2. A jogvédelem megerősödésének elmaradása hosszú távon a piaci fejlődést is akadályozza, melyre tekintettel a jogalkotói beavatkozás elkerülhetetlen.

3. A munkajog fejlődése nem eredményezheti a munkavállalói státusz felszámolását.

4. Az előző három pontban felvetett problémára a Szociális Jogok Európai Pillére (a továbbiakban: Pillér) várhatóan választ tud adni, legalábbis elősegíti és felgyorsítja a fejlődési folyamatot.

A fenti hipotézisek mellett ugyanakkor a szerző célul tűzi ki azt is, hogy cáfolja a munkavállalói jogvédelem idejétmúltságát hangoztató állításokat, és eredményeivel elvégezze ezen pusztán gazdasági megfontolásokon alapuló tétel ellenbizonyítását.

A monográfia gerincét alapvetően az európai uniós jog aktuális, közelmúltban történt fejlődési eredményeinek elemzése, és az Európai Unió Bírósága (a továbbiakban: EUB) vonatkozó joggyakorlatának bemutatása képezi, ami elsődlegesen a munkavállalók jogi helyzetére fókuszál. A kutatás során a szerző helyesen jut arra a következtetésre, hogy a jelenlegi eszköztárával és módszereivel az uniós jogalkotás nem tud átfogó és hatékony áttörést eredményezni, mivel egyrészt nincs meg hozzá a jogalkotási felhatalmazás, másrészt pedig a jelenlegi védelem kizárólag a munkavállalókra koncentrál – kisebb figyelmet fordítva azokra a személyekre, akik (már) nem a hagyományos munkajogi keretek között végeznek munkát.

A könyv következő szerkezetileg elkülönült részében a szerző bemutatja a Pillér hatására keletkezett uniós joganyagokat, részletesen elemezve az egyes jogforrások tartalmi újításait. E körben fontos megállapítás, hogy ez ideig a Pillér nem hozott jelentős változást az uniós jogon belül, ugyanakkor a részeredmények (például az igazságos és tisztességes munkafeltételek megerősítése) a jövőbeli fejlődés tényleges alapját képezhetik.

A hazai munkajoggal foglalkozók, illetve az azt a gyakorlatban is alkalmazó szakemberek számára különösen hasznos a korábbi fejezetekben megvizsgált fejlemények magyar jogra tett hatásainak áttekintése. Ennek során a szerző megpróbál bizonyos jövőbeli fejlődési tendenciákat is meghatározni, amiben – helyesen – a bírói jogértelmezés fontosságára mutat rá. Ennek hangsúlyozása azért is különösen fontos, mert a tapasztalatok azt mutatják, hogy az elmúlt évtizedben a legtöbb jelentős munkajogi áttörés valamilyen konkrét ügyhöz kötődött (lásd például az Uber-eseteket vagy a tagállami bíróságok által az EUB elé utalt, később komoly tételeket tartalmazó, munkaidőt érintő ügyeket).

Az összegzésben a szerző részletesen megválaszolja a hipotézisben feltett kérdéseket. Ennek során arra a következtetésre jut, hogy hosszú távon az egyetlen fentartható módszer a munkavállalói jogok erősítése, kisebb részben átstrukturálása. Ez utóbbi semmiképpen sem eredményezhet azonban visszalépést a már elért célok tekintetében, legfeljebb bizonyos hangsúlyeltolódások jelenhetnek meg egyes szociális jogok esetében, ahol azok emberi jogi aspektusa kerülhet előtérbe. Ennek eszközrendszerét tekintve a szerző maga is bizonytalan, azonban a Pillér hatása e körben megkérdőjelezhetetlen.

Összességében elmondható, hogy a monográfia nem pusztán egy összegző mély kutatást végzett el, hanem jól rendszerezett és logikusan felépített elemzéssel is gazdagította a jogirodalmat. A szerző a munkajogi jogfejlődés helyes irányát illetően világosan állást foglal, és kellően alátámasztja érvrendszerét.

Külön érdem, hogy ez a könyv nem pusztán az elméleti szakemberek számára lehet fontos, hanem bizonyos határhelyzetekben, azaz olyan esetekben, amikor a jogszabály értelmezése nem egyértelmű, a gyakorlatban tevékenykedőknek is elméleti támogatást nyújthat, hiszen a vizsgált jog­intézmények részletes bemutatása, a céljuk és eszközrendszerük vizsgálata konkrét, perben is hivatkozható tudássá is konvertálható.

^[1] Pl. Saadia ZAHIDI: The Jobs of Tomorrow. Finance & Development, December 2020.
https://www.imf.org/external/pubs/ft/fandd/2020/12/pdf/WEF-future-of-jobs-report-2020-zahidi.pdf (2021. augusztus 19.).

^[2] GYULAVÁRI Tamás: A bizonytalan foglalkoztatás fogalma és jellemzői: ellenség a kapuknál? Magyar Jog, 2018. 9. szám, 483. o.