Ahogy a cím is rögzíti, jelen tanulmányom célja, hogy a koronavírus-világjárvánnyal összefüggésben hozott jogszabályi rendelkezések és azok jogalkalmazói tapasztalatai alapján néhány olyan kérdésre hívja fel a munka- és szociális joggal foglalkozó szakemberek figyelmét, amelyek a foglalkoztatáspolitika új irányvonalaival összefüggésben időszerűek lehetnek. A foglalkoztatást elősegítő szolgáltatásokról és támogatásokról, valamint a foglalkoztatás felügyeletéről szóló 2020. évi CXXXV. törvény (a továbbiakban: Fftv.) és végrehajtási rendeletei alapjaiban rendezték át a foglalkoztatás elősegítését szolgáló jogintézmények palettáját. Maga a jogszabály a közel egyéves pandémia alatt a rendeleti jogalkotás alapján leszűrt tapasztalatokból építkezik, ám épp ez az az időszak, amelyben a jogalkotónak igen intenzíven és hirtelen kellett beavatkoznia a munkaerőpiaci folyamatokba. Sikerülhet-e egy kisebb zökkenőkkel járó úton megújítani a szociális jog e szegmensét, vagy az Fftv. hatálybalépése kissé elhamarkodott döntés volt? Ilyen és ehhez hasonló kérdésekre igyekszem – a terjedelmi korlátokra tekintettel – minél teljesebb és részleteibe menő választ adni, remélhetőleg segítséget is nyújtva az új jogszabályi rendelkezéseket alkalmazók számára.
- Gondolatébresztés a foglalkoztatáspolitikai paradigmaváltás jelentőségéhez
- Rendszerezés – avagy a foglalkoztatást elősegítő jog hatályos eszközei
- A pandémia által életre hívott, veszélyhelyzet szerinti jogalkotás munkaerő-megtartást elősegítő eszközei
3.1. A csökkentett munkaidőben foglalkoztatottak bértámogatása
3.2. Önfoglalkoztatók kompenzációs támogatása
3.3. Sztenderd bértámogatás a gazdaságvédelem érdekében - Epilógus