A koronavírushelyzet számos rendhagyó körülményt szült a tudományos világban is. Ennek egyik esete az online formában megtartott PhD-műhelyviták és nyilvános védések. Ilyen körülmények között került sor dr. Rácz Ildikó műhelyvitájára Prof. Dr. Kun Attila (tanszékvezető egyetemi tanár, KRE-ÁJK) témavezetésével, ahol a résztvevők száma harminchárom fő volt. A Károli Gáspár Református Egyetem Állam- és Jogtudományi Doktori Iskolájának doktori hallgatója „A digitalizáció hatása a munkajog egyes alapintézményeire” című dolgozatának főbb megállapításait tudta elsőként a nyilvánosság előtt prezentálni 2020. július 3-án. A téma újszerűségét és a tudományos szféra érdeklődését mi sem jelezi jobban, minthogy – az opponensi kritikákat nem számítva – összesen tíz érdemi írásbeli vélemény/támogatás érkezett be. Ezek megoszlottak az ország hat jogi kara (munkajogi tanszéke/tudományos műhelye), valamint a gyakorlati élet és más tudományágak képviselői között.
A disszertáns kutatásának céljai többrétűek voltak. Egyrészt a témakör szisztematikus, teljességre törekvő bemutatása saját vélemény megfogalmazásával, másrészt pedig a kérdés behozatala a magyar munkajogi diskurzusba. Az értekezés foglalkozik az ún. platformmunka által felvetett dogmatikai kérdésekkel, valamint a digitalizációnak a hagyományos munkaviszonyra gyakorolt hatásaival is. A szerző fő megállapítása szerint a platformmunka mintegy „állatorvosiló-szerűen” és tömegével veti fel a munkajog alkalmazkodási kényszerét. Ugyanakkor ezek a rendszerszintű hatások átszűrődtek, illetve folyamatosan átszűrődnek a tradicionális munkaviszony keretei közé is, nem maradtak meg a platformmunka kizárólagos jellemzőjeként. Emellett még azt a konzekvenciát is ki kell emelni, miszerint, a munkajogviszony minősítő jegyeinek tradicionális rendszere erőteljesen meginog a digitalizációnak köszönhetően. A platformmunka esetében jelentkező kérdések is tulajdonképpen ennek a „megingásnak” a tünetei. Ezek is igazolják a digitalizáció, a platformmunka munkajog egészére gyakorolt hatásának önmagán túlmutató, tovagyűrűző, rendszerszintű következményeit. Az alapvető dilemmák semmi esetben sem korlátozódnak a platformgazdaság munkásaira. A technológiai fejlődés és a platformgazdaság erősödése csak két olyan faktornak tekinthető, ami egyre inkább elsodor a stabil, kétoldalú jogviszonyoktól. Nem jelentene tehát megoldást, ha holnaptól nem létezne az Uber, az Amazon Mechanical Turk vagy éppen a Deliveroo, ugyanis olyan fontos változásokat hagynának örökül, amelyek ugyanúgy tovább formálnák a munka világát és a jogrendszereket is az elkövetkezendő években.
A dolgozat fejezetei által elemzett főbb témák között szerepelnek a platformmunka individuális és kollektív munkajogi aspektusai, majd ezeknek a kérdéseknek a hazánkban felsejlő gyakorlati megjelenései és elméleti dilemmái. A legelső kérdéskör magában foglalja a munkát végző személyek klasszifikációját, ahhoz kapcsolódóan pedig a tárgybani ítéletek elemzését és a megoldási lehetőségeket. A kollektív témakör pedig felöleli a platformmunkások kollektív igényeinek (alku, szervezkedés) és megmozdulásainak (sztrájk) vizsgálatát. A hagyományos munkajogi intézmények közül a szerző foglalkozik a munkaidő kérdésével az állandó elérhetőség vonatkozásában és a munkáltató hatalmi jogosítványainak transzformálódásával az algoritmizált, mesterséges intelligencia alapú döntések tükrében. Emellett a dolgozat taglalja a munkaeszközökkel kapcsolatban a „Bring Your Own Device” szabályozást, valamint a munkaegészségügyi szabályozás mentén felmerülő, a digitalizációval összekapcsolódó kérdéseket.
A kutatás két előbírálója Prof. Dr. Gyulavári Tamás (tanszékvezető, egyetemi tanár, PPKE-JÁK) és Dr. Zaccaria Márton Leó (egyetemi adjunktus, DE-ÁJK) voltak. Gyulavári Tamás legfőbb kritika megjegyzése szerint sajnálatos, hogy a szerző nem kizárólagosan a platformmunka tárgyalására szánta a dolgozatot. Emellett dicsérő szavakkal jellemezte a dolgozatot, leszögezve, hogy a témában az első magyar PhD-dolgozatként került megírásra, kivalóan feldolgozva a nemzetközi szakirodalmat. Zaccaria Márton módosítási javaslatokat fogalmazott meg többek között a címmel, illetve az összegzés átgondolásával kapcsolatban. Ugyanakkor elmondta azt is, hogy a kutatás összességében kiemelkedő színvonalú, innovatív, tudományos nóvumot tartalmazó koncepciózus munka.
A számos beérkező – és sokszor egyébként egymásnak is ellentmondó álláspont – azt támasztotta alá, hogy a Rácz Ildikó által kutatott innovatív, sokszínű témáról mindenkinek van egyfajta véleménye. Így az értekezéstervezet megfelelő táptalajt nyújtott e nézőpontok megvitatására, és a téma várhatóan a jövőben is parázs vitákat fog generálni a hazai munkajogi közéletben is, éppen úgy, ahogyan az már évek óta intenzíven foglalkoztatja a nemzetközi munkajogi tudományos diskurzust. Kun Attila felhívta a figyelmet a disszertáns kiváló hivatkozási jegyzékére, ami nem igazán gyakori PhD-hallgatók esetében. A témavezető elmondása alapján üdvözlendő, hogy a kollégák vitatkoznak a jelölt megállapításaival, hiszen ez eredményez megtermékenyítő és előremutató diskurzust.
A műhelyvita bejezéseként mind az előopponensek, mind az írásbeli véleményt küldő vagy szóbeli véleményt közlő kollégák javasolták az értekezés nyilvános vitára tűzését jelenlegi formájában is, de a kisebb változtatásokat igénylő módosítások elvégzését követően mindenképpen.