A gazdasági szükségszerűségek okán a munkajogban is megjelentek a kétnyelvű okiratok. Ebben az esetben az okirat tipikusan két hasábból áll, mely ideális esetben azt a két nyelvet rögzíti, melyet a szerződő felek vagy – egyoldalú jognyilatkozat esetén – a nyilatkozattevő és a címzett értenek. A gyakorlatban azonban előfordul, hogy ezen okiratok érvényessége kérdésessé válik. Szintén volt már példa arra, hogy az adott jognyilatkozat egy nyelven került megfogalmazásra, mivel a nyilatkozatot megfogalmazó személy abban a hiszemben volt, hogy azt az egy nyelvet közös nyelvként valamennyi érintett fél érti. A munkajogi szabályok – a polgári jogi normákhoz hasonlóan – látszólag világosan rögzítik, hogy miként kell eljárni abban az esetben, ha a nyilatkozattevő nem érti azt a nyelvet, amelyen az írásbeli nyilatkozatát tartalmazó okirat készült. Ezzel szemben a gyakorlatban és az irodalomban is felmerültek már olyan neuralgikus kérdések, melyek e témakör dogmatikai szempontú feldolgozását kívánják meg. A jelen cikkben elsődlegesen e dilemmát elemzem, figyelembe véve az esetleges akarati vagy formai hibák jogkövetkezményeit is. Írásomban külön kitérek a joggyakorlatra is, mely vonatkozásában az a szerencsés együttállás is teljesül, hogy a normaazonosság miatt a jelen elemzés keretében a polgári jogi gyakorlat is hivatkozható. Konklúziómban a megállapításaimat törekszem haladó szemlélettel, elsősorban a jogalkotó célja szerinti értelmezési keretek között megtenni.
- Bevezetés és problémafelvetés
- Jogszabályi háttér és jogdogmatikai alapok
- Az akarati elv jelentősége a jognyilatkozatok létrejötte körében
- Érvénytelenségre vonatkozó szabályok alkalmazhatósága
4.1. Az érvénytelenség akarati oldala
4.2. Formai követelmények és elmulasztásának jogkövetkezményei
4.3. Általános szerződési feltételek a munkajogban - Bírói joggyakorlat
5.1. Tájékoztató céllal fordítás rendelkezésre állt
5.2. Magyar nyelvű jognyilatkozat fordítás hiányában
5.3. Kéthasábos – azaz kétnyelvű okiratok jogi megítélése - Összegzés