A jogalkotó 2024-től új jogállással bővíti a magyar közszolgálat rendszerét. Ezúttal a köznevelés egyes alkalmazottai kerülnek önálló státuszba. Mindez illeszkedik abba a folyamatba, mely már csaknem három évtizede a közszolgálat töretlen fragmentálásával, továbbá a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény (a továbbiakban: Kjt.) hatályának folyamatos zsugorodásával jellemezhető. A legutóbbi jelentős, szintén e trendet erősítő kodifikáció 2021-ben valósult meg, amikor a közegészségügy személyi állománya került közalkalmazotti jogállásból az újonnan megalkotott egészségügyi szolgálati jogviszonyba. Ezáltal a humán közszolgáltatások talán két legjelentősebb területén ugyanazon jogalkotási technikával – sui generis jogviszonyok kodifikálásával –, mindössze két év különbséggel, gazdasági-költségvetési vonatkozásban nagyvonalakban hasonló adottságok által meghatározva zajlottak le az érintett reformok. Minderre tekintettel érdemesnek látom a két új jogviszony egyes elemeit egymással összefüggésben tárgyalni. Alapvető megállapításom, hogy az állam az érintett hivatások felett fokozottabb kontrollra tart igényt, melyet elsősorban a szűkös humán erőforrással együtt járó problémák orvoslása indokolhat. Ezáltal a szóban forgó szabályok a munkaadó és az alkalmazott viszonyában hangsúlyos munkáltatói autoritást teremtenek meg, felerősítve a státusz közjogi mivoltát. Ugyanakkor más aspektusban – így például az illetmény- és előmeneteli rendszer tekintetében – a karrierrendszer feladása, de legalábbis a rugalmasság növekedése, s így a versenyszférához való közeledés jellemző. A kodifikációkon tehát egyaránt érezhető a neoliberális és neoweberiánus trendek hatása.[1] E kettősségen túlmenően számos egyéb elem mutatja, hogy az érintett jogszabályok sok vonatkozásban a paradigmaváltást[2] hozó a kormányzati igazgatásról szóló 2018. évi CXXV. törvény (a továbbiakban: Kit.) által kitaposott ösvényt követik, eltérő mértékben és hangsúlyokkal. A tanulmány ezen – első – részében rövid történeti kitekintést és a társadalmi-gazdasági környezettel kapcsolatos pár gondolatot követően az illetmény-előmeneteli rendszerről lesz szó.
- Két új státusz a közszféra munkajogának hazai keretrendszerében
- Szükség szülte megoldások – társadalmi-gazdasági kontextus
- A civil közszolgálat új paradigmájának térhódítása egyes jogintézmények tükrében
3.1. A közszolgálat lelke – illetmény- és előmeneteli rendszer
3.1.1. Megemelt illetmények, fenntartott szenioritáscentrikusság és ezzel részben szembenálló jövőbeli kilátások az egészségügyben
3.1.2. Ágazati búcsú a karrierrendszertől a közoktatásban
3.1.3. A pedagógus-béremelés egyes konkrétumai – sávok és azon belüli mérlegelés