1. A munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) 134. §-a kifejezetten nem írja elő a munkaidő-nyilvántartás munkavégzés helyszínén tartásának munkáltatói kötelezettségét. A munkáltatónak ugyanakkor a munkaidő-nyilvántartást – a nyilvántartási kötelezettség szabályozási céljára tekintettel – objektíven, megbízhatóan, naprakészen és mindezek ellenőrzését lehetővé tévő módon kell vezetnie.
A Kúria Jogegységi Panasz Tanácsa 1/2022. JEH határozata (Jpe.IV.60.014/2022/9. szám) a munka törvénykönyve munkaidő-nyilvántartási kötelezettségre vonatkozó szabályainak értelmezéséről.
2. A munkavállaló nyugdíjas státusza önmagában megalapozza az indokolás nélküli munkáltatói felmondás lehetőségét függetlenül attól, hogy ahhoz a munkáltatónak milyen érdeke fűződik.
A felperes autóbuszvezető munkakörben állt az alperes alkalmazásában. Hatvanhárom és fél éves korában elérte az öregségi nyugdíjkorhatárt és öregségi nyugdíjat vett igénybe. A munkáltató vezetőjével kötött megállapodás alapján azonban ismételten határozatlan idejű munkaszerződést kötött, változatlanul autóbuszvezető munkakörre. Az alperes vezérigazgatója a felperesen kívül több más, nyugdíjjogosultságot szerzett munkavállalóval kötött munkaszerződést. Az új vezérigazgató később tervbe vette a dolgozói állomány, így különösen az autóbuszvezetők munkavállalói csoportjának „fiatalítását”, és nem állt szándékában a „régivágású” buszvezetőket tovább foglalkoztatni. Alperes húsz új munkavállalót alkalmazott, közülük tizenkét személy az újonnan épült szerelőcsarnokba került, a többi nyolc főből hat fő gépkocsivezetőként, egy fő udvarosként dolgozott, továbbá egy fő az új vezérigazgató lett. A május hónapban alkalmazottak közül az egyik gépkocsivezető az alperestől a megelőző évben ment korkedvezményes nyugdíjba, a többi gépkocsivezető negyven-ötven éves személy volt. Egy pénztáros alkalmazása is megtörtént. Ebben az évben tizenhárom fő jogviszonya szűnt meg, közülük hét fő volt nyugdíjas vagy ahhoz közeli életkorú, hat fő harminc és ötven közötti életkorú személy volt. Közülük csak a felperes esetében történt munkáltatói felmondással a munkaviszony megszüntetése, a többi munkavállaló vagy felmondott, vagy jogviszonya közös megegyezéssel szűnt meg.