Ez évi második lapszámunkban megjelent cikk folytatásaként a következőkben bemutatjuk a magánélet védelméről szóló 2018. évi LIII. törvény (a továbbiakban: Mavétv.) szerint a magánélethez való jog korlátozásának szabályait. A törvény egyértelműsíti, hogy a „magánélethez való jog gyakorlása során mindenki köteles mások jogait tiszteletben tartani”[1]. E jog érvényesülésének határai megvonásához ezért különösen fontos a munkaviszonyban, hogy e jog korlátozására vonatkozó követelmények alapján egyértelműen meg lehessen határozni, hogy adott esetben jogszerű-e az abba való beavatkozás. Erre tekintettel megvizsgáljuk, hogy a Mavétv. rendelkezései mennyiben jelentenek változást a jogkorlátozás feltételei tárgyában. Egyes gyakorlati példákon keresztül elemezzük továbbá azt, hogy különösen mely szempontokat szükséges figyelembe venni a munkaviszonyban e jog korlátozásának vizsgálatakor. Végül röviden összefoglaljuk e jog megsértésének szabályozása kapcsán felmerülő főbb dilemmákat.
- A magánélethez való jog korlátozása aMavétv. rendelkezéseire tekintettel
- A magánélethez való jog korlátozására vonatkozó egyes gyakorlati példák
2.1. A házasságkötéstől vagy a gyermekvállalástól való tartózkodás kikötése
2.2. A magánéleti kapcsolat létesítésének tilalma vagy kötelező bejelentésének előírása
2.3. A magánélethez való jog korlátozása a munkáltató ellenőrzési jogának gyakorlásakor
2.4. A magánélethez való jog korlátozása a munkaidőre vonatkozó szabályok megsértésekor - A magánélethez való jog megsértésének esetei aMavétv. szabályaira tekintettel
3.1. A magánélet tiszteletben tartásához való jog megsértésének szabályozása
3.2. A magánélethez való jog megsértésének a Mavétv.-ben nem nevesített esetei
3.3. A magánélethez való jog megsértését kizáró hozzájárulás értelmezése - Összegzés