A sztrájk a munkavállalók közös gazdasági és szociális érdekeinek biztosítására szolgáló, időleges munkabeszüntetés, amelynek célja, hogy a munkavállalók kikényszeríthessék valamilyen követelésük teljesítését, illetve ellenállásukat fejezzék ki valamivel szemben, vagy így nyilvánítsák ki sérelmüket, esetleg más munkavállalókat támogassanak követeléseikben vagy szolidaritást vállaljanak azokkal sérelmeikben.^[1] A sztrájk mára alapjog lett, amely a munkavállalók gazdasági és szociális jogainak védelmét szolgálja. Ugyanakkor a sztrájkjog nem korlátozhatatlan: az államnak széles mérlege­lési joga van a nemzeti szabályok megalkotásakor. Ám a szabályoknak lehetővé kell tenniük, hogy a munkavállalók élhessenek ezzel az alapjogukkal, ez pedig egy negatív és egy pozitív állami kötelezettséget feltételez. Negatív abból a szempontból, hogy a sztrájkjogot – az állam részéről is – tiszteletben kell tartani; pozitív pedig abban a tekintetben, hogy az államnak a sztrájkjog gyakorlásának elősegítése érdekében objektív intézményvédelmi kötelezettsége van, azaz ki kell építeni és működtetnie kell a szükséges intézményi feltételeket.

Bár az alapjogok elsődleges kötelezettje maga az államszervezet, az alapjogok érvényesülése nemcsak ebben a kétoldalú jogviszonyban értelmezhető, hanem valamennyi jogalanytól tiszteletben tartást követelnek. Amellett, hogy az állam egyszerre közvetlen címzettje az alapjogoknak és ezáltal tartózkodási és teljesítési kötelezettsége van, de ugyanígy kötelezettsége az ún. „horizontális Drittwirkung” elősegítése és védelme is.^[2]

A közoktatás a sztrájk szempontjából azért különleges terület, mert az állam egyszerre tölti be jogalkotói és a munkáltatói funkciókat: amellett, hogy megalkotja a sztrájkra vonatkozó jogszabályokat, egyben a sztrájkkövetelések címzettje is.^[3] A közelmúlt jogalkotási fejleményeire tekintettel érdemes megvizsgálni, hogy a közoktatásban dolgozó pedagógusok sztrájkjogára vonatkozó szabályok mennyiben felelnek meg a nemzetközi munkajogi elvárásoknak, azaz mennyire tudott megfelelni az állam e kettős kihívásnak. A vizsgálatot három alapvető mutató alapján végeztem el: a Nemzetközi Munkaügyi Szervezetnek [International Labour Organization (a továbbiakban: ILO)] a politikai sztrájkra, illetve a még elégséges szolgáltatásra és a sztrájkolók védelmére vonatkozó szabályokra vonatkozó esetjogát elemeztem.

1. Bevezetés
2. A pedagógusok sztrájkjogának szabályozása az ILO gyakorlatában
   2.1. A politikai sztrájk kérdése
   2.2. A még elégséges szolgáltatás biztosítása
   2.2.1. Az alapvető szolgáltatások köre és a minimális szolgáltatásnyújtási kötelezettség
   2.2.2. A magyar szabályozás értékelése
   2.3. A sztrájkolók jogi védelme
   2.3.1. Az ILO joggyakorlata
   2.3.2. A magyar gyakorlat értékelése
3. Összegzés