Az elmúlt évtizedben kikristályosodni látszik a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) által immár kizárólag munkajogi alapon szabályozott versenytilalmi megállapodással kapcsolatos joggyakorlat. A publikus ítéletekből azonban mindössze munkajogi keresztmetszetet kapunk. Hiába járták már körbe a munkaügyi perekben eljáró bíróságok az elsőfokú bíróságtól a Kúriáig a versenytilalmi klauzula érvényességével, a versenytilalom kiterjedtségével, az időtartam és az ellenérték arányával vagy épp a versenytilalom megszegése esetére érvényesíthető kötbérrel kapcsolatos kérdéseket, a versenyjogi területen töltött évek után hiányérzet maradt bennem ezen ítéleteket olvasva. Ugyan tökéletes verseny nincs, de a hatásos verseny, azaz az észszerű versenynyomás kívánatos. A versenytilalmi megállapodás ugyanakkor – ahogy a jogintézmény elnevezése sugallja – a verseny bizonyos feltételekkel megengedett korlátozását jelenti, éppen ezért a versenyjogi aspektusnak is jelen kellene lennie a gyakorlati alkalmazás során. A jelen írással és annak folytatásával nem szándékom a versenytilalmi megállapodás előírásainak szokásos munkajogi elemzése, hiszen a munkajogi szakirodalom már részletesen feldolgozta a témát. A munkajog és a versenyjog határán mozogva inkább arra teszek kísérletet, hogy a hiányérzetemből adódóan új, versenyjogi szempontokra irányítsam a figyelmet, azt remélve, hogy azok a munkajogi joggyakorlatba is beszivárognak és megtapadnak.
- Versenytilalmi megállapodás a munkajog és a versenyjog határán
- A versenytilalmi megállapodás: szerződéskötés vagy munkáltatói diktálás?
2.1. A munkaviszony alanyainak helyzete a versenytilalmi megállapodás megkötésekor
2.2. A munkaviszony alanyainak helyzete a munkaviszony fennállása alatt
2.3. A munkaviszony alanyainak helyzete a munkaviszony megszüntetésekor
2.4. A munkaviszony alanyainak helyzete a munkaviszony megszüntetését követő igényérvényesítéskor
2.5. Konklúzió: a munkáltató „erőfölényével visszaélés” szabályozhatósága