A száraz tény, hogy Kenderes György 2022. december 22. napján elhunyt. Valójában itt hagyott minket Kenderes Gyuri, a nagylelkű ember, kiváló kolléga és remek jogász. Vitathatatlan tény, hogy a jogásztársadalom személyében az egyik legeredetibb egyéniséget veszítette el.

Kenderes György 1955. szeptember 3-án született Budapesten. Budapesten érettségizett 1974-ben, ugyanabban az évben vették fel az Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karára.

Az egyetem alatt bekapcsolódott több tudományos diákkör munkájába is, diákköri titkárként és a Kar Tudományos Diákköri Tanácsának tagjaként működött három éven keresztül. 1978-ban kari pályázaton, az 1979. és az 1981. évben az Országos Tudományos Diákköri Tanács pályázatán nyert II. díjat. 1979 novemberében kiemelkedő diákköri munkájáért az ELTE rektora és az Országos Tudományos Diákköri Tanács dicséretben részesítette és Eötvös-plakettet adományozott részére.

Az elhunyt az egyetemi tanulmányait 1980 elején fejezte be. Ezt követően a MÉM Műszaki Intézetnél, mint jogi főelőadó és belső ellenőr dolgozott 1981. augusztus 1-jéig. Ekkor került a Miskolci Egyetem Állam- és Jogtudományi Intézetébe, amely később karrá alakult. Tehát egyike volt a Miskolci Egyetem Állam- és Jogtudományi Kar alapító oktatóinak.

A kar megalapítását követően két évig tudományos továbbképzési ösztöndíjas gyakornok volt, ezt követően tanársegédként, majd 1985-től adjunktusi beosztásban dolgozott az Agrárjogi és Munkajogi Tanszéken (amely a tanszék jelenlegi elnevezése). A 2007. évi PhD-fokozat megszerzését követően kapott egyetemi docensi kinevezést.

Az oktatómunka keretében a munkajog tantárgy oktatásán és az oktatás szervezésén kívül a kari képzési struktúra fejlődésével egyre több munkajogi és szociális jogi tantárgy oktatásában vett részt. Tekintettel arra, hogy Novotni Zoltán professzor, korábbi dékán, egységes civilisztikai szemlélettel rendelkezett, ezért az elhunyt is részt vett (a tanszék többi oktatójával egyetemben) a polgári jog oktatásában és vizsgáztatásában is. Szakfelelősi feladatokat is vállalt több szak tekintetében is.

Az oktatómunka mellett aktívan vett részt a kar tudományos diákköri tevékenységében, melynek keretében konzulensi munkájáért és a hallgatók eredményes felkészítéséért 1984-ben, 1985-ben, 1986-ban és 1987-ben is oklevélben részesült.

Tagja volt a Magyar Tudományos Akadémia Miskolci Akadémiai Bizottság Jogi Szakbizottságának is. A Miskolci Egyetem érdekében végzett eredményes munkájáért több alkalommal is kitüntetésben részesült, de tevékenységét elismerték az egyetemen kívül is, 2021-ben Eötvös József-díjat kapott a minisztertől.

Haláláig tagja volt a Munkaügyi Bírák Országos Egyesületének, valamint a Magyar Jogász Egylet Munkajogi Szakosztályának, illetve több évtizeden keresztül munkajogi szakértőként is tevékenykedett. Hosszú éveken keresztül vett részt a jogi szakvizsgáztatásban cenzorként.

Több alkalommal járt külföldön a TEMPUS program keretében, illetve kutatómunka végzése céljából elsősorban angolszász nyelvterületen Angliában és Skóciában, de többször járt kutatás céljából Németországban is.

Az elhunyt a 2000-es években részt vett a Miskolci Egyetem Állam és Jogtudományi Kar Deák Ferenc Állam- és Jogtudományi Doktori Iskola programjában, amelynek lezárásaképpen szerzett PhD-oklevelet, dolgozatát „A munkaszerződés hazai szabályozásának dogmatikai kérdései és ellentmondásai” címmel 2007-ben védte meg (ez jelent meg a nagy sikerű A munkaszerződés hazai szabályozásának ellentmondásai címmel könyv formájában). Művében a munkaszerződéssel kapcsolatos legfontosabb megállapítások egyrészről a munkaszerződés magánjogi jellegével voltak kapcsolatosak, nevezetesen, hogy amennyiben a jogalkotó elismerné a munkaszerződés magánjogi jellegét, ebben az esetben számos ponton a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvényben (a továbbiakban: 1992. évi Mt.) még némi paternalizmust tükröző kógencia felváltandó lenne a polgári jogot jellemző diszpozitivitással. Másrészről kifejtette álláspontját arról, hogy „számos, a Ptk.-ban nevesített jogintézmény a munkajogból (legalábbis a tételes szabályozásból) egyszerűen hiányzik, melyek alkalmazhatósága a bírói gyakorlat által részben-egészben bizonyított”, példaként hozva fel az utaló magatartás (biztatási kár), az ajánlati kötöttség, az előszerződés, az uzsorás szerződés vagy a szerződést biztosító mellékkötelezettségek (így például kötbér, óvadék, kezesség, kézizálogjog, foglaló) jogintézményeit. A szerző progresszív gondolkodását bizonyítja, hogy meglátásait a jogalkotó 2012-ben a negyedik magyar munka törvénykönyve megalkotásánál részben megfogadta. Végezetül a szerző kifejtette azt is, hogy az akkor hatályos 1992. évi Mt. a munkaszerződés fogalmát nem határozta meg (mint ahogy a jelenleg hatályos sem), amit ő nem tartott volna óriási hibának, amennyiben az 1992. évi Mt. helyett a Polgári Törvénykönyv Kötelmi jog Különös Része tartalmazta volna azt.

Kenderes György érdeklődése a kutatási témáit illetően széles körű volt, kiterjedt az individuális és a kollektív munkajog számos intézményének vizsgálatára (érvénytelenség, munkaszerződés, munkajogi felelősség, atipikus munkaviszonyok, szakszervezet stb.), a munkajog jogágiságának kérdésére és főként a polgári jog és a munkajog közötti kapcsolat kérdéseire, de túlterjedt a munkajogon, hiszen találhatunk agrárjogi és társasági jogi tanulmányokat is a publikációs listájában. Több mint száz tudományos közleményt jelentetett meg, több idegen nyelvű tanulmányt is, és számtalan alkalommal társszerzőként jelent meg, ami bizonyítja, igazi csapatjátékos volt. Publikációi általában neves tudományos folyóiratokban jelentek meg (Magyar Jog, Jogtudományi Közlöny), de például az egyik szerzője volt a 2018-ban megjelent Emberi Jogi Enciklopédiának is.

Rendszeres előadója és résztvevője volt a Visegrádon megrendezésre kerülő, méltán népszerű Magyar Munkajogi Konferenciának.

Az oktatói tevékenység mellett több évtizeden keresztül a Borsod-Abaúj-Zemplén Vármegyei Ügyvédi Kamara tagjaként végzett sikeres ügyvédi tevékenységet, az ennek során szerzett tapasztalatait hasznosította az oktatásban is és számtalan esetben adott számára inspirációt kutatási témákhoz is.

Az egyetemi hallgatók körében rendkívül népszerű volt, rengetegen vették fel „A munkajog a gyakorlatban” elnevezésű alternatív tárgyát is. Gyakorlatias szemléletével, hatalmas, tárgyalóteremben szerzett tapasztalatával nagyon sok hallgatóval szerettette meg a munkajogot (természetesen nem csak ezen tantárgy keretei között). A kollégák körében népszerűséget és közkedveltséget szerzett sajátos humorával, népies-urbánus szófordulataival, ami alátámasztotta speciális kifejezőkészségét.