Írásom második részében folytatom a „munkajogi Bermuda-háromszög” vizsgálatát. Hová tűntek el, vagy változtak ellentmondásosan szabályozottá a verseny- és nonprofit szféra, valamint a civil közszféra két törvényének triangulumában a közszolgálat egykori komparatív előnyei? A fókuszban – a közszolgálati törvények koherenciájára is figyelemmel – a jogviszony-megszüntetés lehetséges megelőzésének intézményesített garanciái, a jogviszony nem felróható elvesztéséért járó alkalmazotti juttatások, a jogellenes jogviszony-megszüntetés jogkövetkezményei, a fegyelmi felelősség és az illetmény-előmenetel állnak. Követve az 1. rész metodológiáját, az 1992–es munkajogi rendszerváltás szabályait vetjük össze a hatályos joggal, értékelve bő negyedszázadot.
- A felmentés megelőzése–intézményesített garanciák és a hiányuk
1.1. A felmentésmegelőzés a munkajogi rendszerváltozáskor – vertikálisan szűkítő szervi hatállyal
1.2. Eltérővé vált jogalkotói szemlélet a Kjt. és a Kttv. felmentési szabályaiban - A felmentéshez kapcsolódó juttatások – eltérő és változó költekezés
- A munkáltatói jogellenes jogviszony-megszüntetés jogkövetkezményei – rendszertelen változások
- A félig eltűnt fegyelmi felelősség nyomában
- Az illetmény-előmenetel és funkcióvesztése
5.1. Az előmenetelt kikezdő jelenségek – nemzetközi tünetek
5.2. Illetmény-előmenetel a rendszerváltás hajnalán
5.3. Aktuális veszteségek – és jogalkotási következmények
5.4. Nivelláció – a nem kívánt kiegyenlítődés
5.5. „Alapos” aggályok – Mely alapjogokat sérthet a jogalkotói tétlenség? - Szubjektív cikkzárta