Az atipikus ritkán előfordulót, nem jellemzőt, a közfelfogásban hagyományosnak minősülőtől eltérőt jelent. Bár a digitális ipari forradalom átélőiként egyre „tarkább” foglalkoztatási formákat fedezhetünk fel – nem említve a foglalkoztatási következményeivel szembesítő automatizációt –, a jogalkotás a munkajog keretei között változatlanul a határozatlan idejű, teljes munkaidőre létrejött munkaviszonyt tekinti tipikusnak. Ha például az Európai Unió (a továbbiakban: EU) jogalkotását tekintjük, a közösségi szabályozás – egyrészt az uniós szinten működő szociális partnerek törekvéseit akceptálva – irányelvben hirdette ki két atipikus munkaviszony tárgyában kötött keretmegállapodásukat. A részmunkaidő^[1] esetében különösen gátat szabva az időarányosság elve alaptalan kiterjesztésének, a határozott idejű munkaszerződések tekintetében^[2] a meghosszabbítások korlátozásával kívánja elejét venni, hogy e szerződés felválthassa a határozatlan idejű munkaviszonyt. Ugyanezen megfontolás fedezhető fel a munkaerő-kölcsönzéssel kapcsolatban, például a kölcsönzés ideiglenességének irányelvi kimondásával.^[3] A kölcsönzött munkavállaló igénybevétele ne lehessen egyenértékű alternatívája a határozatlan idejű munkaviszonynak, ha a munkáltató valamely tevékenységéhez éppen hogy nem átmeneti munkaerőigény kapcsolódik; hogy az atipikus csupán egy feltételezett hatékonyság okán ne léphessen a tipikus helyébe. Ahogyan az írásom fókuszában álló munkaerő-kölcsönzéssel kapcsolatban „legkisebb uniós közös többszörösként” megfogalmazásra került: általános érdeket szolgálnak azok a tilalmak, illetőleg korlátozások, melyek a munkaerőpiac megfelelő működésére és a visszaélések megelőzésére szolgálnak.^[4]

A következő oldalakon megkísérlem megítélni – kiemelten kezelve az uniós jogközelítési kritériumokat –, hogy a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) munkaerő-kölcsönzésre vonatkozó egyes szabályai megfelelnek-e az indokolt rugalmasság követelményének, valamint azok mely esetekben tekinthetők aggályosnak.

1. Jogfejlődés és jogalkotási modernizáció – a kölcsönzés európai szabályozásának fél évszázadáról dióhéjban
   1.1. Európa országai – két csoport, két egymást váltó szabályozási szemlélet
   1.2. A holland példa – jogalkotási reakció a rugalmasság iránti igényre
   1.3. Kis magyar munkajogtörténet
2. Indokolt-e a rugalmasság? – Az Mt. egyes kölcsönzésre vonatkozó szabályainak megítélése
   2.1. A kikölcsönzés ideiglenessége – öt évre átszámítva
   2.2. A kölcsönzés munkaerőpiaci szerepe – a korlátozások és a tilalmak felülvizsgálata
   2.3. Az egyenlő bánásmód alapelve – három kivétel kérdőjelei
   2.4. A kölcsönzöttek leépítése – a csoportos létszámcsökkentés kizárása az Mt. hatálya alatt
   2.5. „Magunkban” maradva – különös szabályok és az atipikus indokoltság hiánya