Gábort régóta ismerem. Évfolyamtársak voltunk az egyetemen, majd évekkel később örömmel láttuk viszont egymást a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kara Munkajogi Tanszékén, ahol akkor Gábor már javában építette tudományos karrierjét a tanszék adjunktusaként.

Már ennek is lassan egy évtizede, és ez idő alatt mindig számíthattam Gáborra kollégaként és barátként is, akár szakmai kérdésekről, akár az egyetem adminisztrációs útvesztőjéről lett légyen szó, nem is beszélve a világjárvány alatti online oktatás és vizsgáztatás nehézségeinek leküzdéséről.

Éppen ezért örömmel tettem eleget Pál Lajos felkérésének, hogy írjak beszámolót Kártyás Gábor habilitációs előadásáról a Munkajog című folyóiratba.

Gábor 2012-ben védte meg PhD-dolgozatát Munkaerő-kölcsönzés Magyarországon és az Európai Unióban címmel, oktatói munkája mellett azóta is folyamatosan kutat és publikál a munkajog különböző területein. 2016-ban jelent meg országos jelentőségű szakkönyve azonos címmel a Wolters Kluwer Kiadó gondozásában, amelyért azóta is hálás valamennyi munkaerő-kölcsönzéssel foglalkozó gyakorló jogász kolléga. Közel egy évtized munkaerő-kölcsönzés után Gábor a habilitációs előadásához más, de a munkaerő-kölcsönzéshez mégis erősen kapcsolódó témát választott, mégpedig a kiküldetési irányelv módosításával szembeni semmiségi eljárás által felvetett kérdések vizsgálatát.