Az elállást a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) sok évtized múltán tette újra a munkajog részévé, arról a jelenlegit megelőző három kódex sem rendelkezett. A munkaszerződéstől való elállás tartalommal való kitöltése jelenleg a joggyakorlat előtt álló fel­adat, tekintettel arra, hogy a jogintézmény vonatkozásában az Mt. nem tér ki olyan részletszabályokra, amelyek egyértelmű eligazodásul szolgálnának a jogalkalmazás számára. A tanulmány felold számos, a munkaszerződéstől való elállás törvényi szabályozásából eredő bizonytalanságot, és válasszal szolgál alapvető jelentőségű gyakorlati problémákra.

1. Elállás a munkajogban és a polgári jogban
   1.1. Rég nem látott ismerős: az elállás újra a munkajogi szabályozás része
   1.2. A polgári jogi elállás mint a szerződésszegés egyik jogkövetkezménye versus az elállási jog az Mt. szerint
2. A munkajogi elállás személyes munkavégzés miatti speciális helyzete
   2.1. A munkaszerződés tárgya: a munkavállaló személyes munkavégzése
   2.2. Az elállás munkajogviszony kezdetét követő alkalmazásának lehetetlensége, tekintettel a személyes munkavégzési kötelezettségre mint facere jellegű szolgáltatásra
3. Az ígéret relevanciája a munkaszerződésben, hatása a munkajogviszonyra
   3.1. Az ún. implied terms jelentősége és a látens ígéret kiszámíthatatlanságának problematikája a munkaviszony tartam jellegének aspektusából
   3.2. A foglalkoztatásra és a munkavégzésre tett látens ígéret mint implied terms értelmezése a munkaszerződéstől való elállás vonatkozásában
4. A munkaszerződéstől való elállás gyakorlati kérdései, tekintettel az elállás jogi jellegére
   4.1. Kell-e indokolni a munkaszerződéstől való elállást?
   4.2. Clausula rebus sic stantibus – mely lényeges változások mellett vehető figyelembe a „dolgok jelenlegi állása”?
   4.2.1. Mikor tekinthető kellő súlyúnak a lényeges változás?
   4.3. Az aránytalan sérelem és a lehetetlenülés értékelése a rendeltetésvesztés szemszögéből
5. Összegzés és záró gondolatok