Jelen tanulmány alapvető célja annak vizsgálata, hogy a munkaviszonyban, a munkáltató és a munkavállaló között fennálló alá-fölé rendeltségi viszonyban lenne-e, illetőleg lehetne-e létjogosultsága a választottbírósági eljárásoknak. Előmozdítaná-e a felek igényérvényesítési lehetőségeit az, amennyiben a bírósági igényérvényesítés nem kizárólag a munkaügyi kollégiumok falait jelentené, hanem egy olyan „bírói testületet” is, amely ugyancsak képes a jogviták végére pontot tenni. A tanulmány során

Jelen írás választ keres azon kérdésekre, hogy a felsőoktatási intézmények funkciójának bővülése milyen meglévő és újonnan létrejött munkajogi és szerzői jogi dilemmákat vet fel, valamint hogy ezekre képesek-e a jelenleg hatályos jogszabályok kellően adekvát megoldásokat biztosítani. A vonatkozó általános munkajogi és szerzői jogi jogszabályok mellett bemutatásra kerülnek az ágazatspecifikus szabályozások, a jogértelmezési gyakorlat és egy konkrét felsőoktatási intézmény szellemitulajdon-kezelési szabályzata

A munkavállalót ért károsító körülményekért való felelősség szabályai egy komplex és összetett szabályrendszert alkotnak, amelyben egyszerre vannak jelen munkajogi, munkavédelmi jogi, társadalombiztosítási jogi és felelősségbiztosítási jogi szabályok.

A tanulmány célja a modern munkavégzési formák kollektív munkajogi kérdéseinek tárgyalása a platformmunkások kollektív munkajogi kérdésein keresztül. A tanulmány többek között foglalkozik a szociális védelemhez való alapjog és a platformalapú munkavégzés közötti kapcsolattal, valamint ezzel összefüggésben a gazdasági függőség kérdését is érdemben tárgyalja

A munkajog története részben identitása megformálásának története. Ebben jelentős szerepet játszott a munkajog szociális oldalról történő, alapvetően jogpolitikai megközelítése. Talán ezért sem tudtak markáns jogdogmatikai rendszert kialakítani a munkajognak a magánjogtól való teljes elszakadását hirdető nézetek képviselői.

A tanulmány fókuszában az önfoglalkoztatás-munkajogviszony határán lévő, ún. szürke zónába szorult személyek kollektív igényérvényesítésének vizsgálata áll a versenyjogi szabályozás tükrében. Jelenleg a hatályos szabályozás tilalmazza az önfoglalkoztatók kollektív fellépését, melynek nyomán kollízió bontakozik ki a kollektív jogok által elérni kívánt szociális célok, valamint a versenyjog által védeni kívánt korlátozásmentes szabad verseny között. Tanulmányomban ezen kollízió feloldására kívánok megoldási javaslatokat bemutatni.

Kutatásunk célja a lehetetlenülés fogalmának mélyebb megértése és hatásainak feltárása a munkajogviszonyokra. A kutatás két fő irányba terjeszkedik: egyrészt az elméleti keretek meghatározásával, másrészt a jogesetek és gyakorlati példák elemzésével foglalkozik.

A hatályos munkajogi szabályozás egyik specialitása, hogy az ún. „anyajogra”, a polgári jogra jellemző diszpozitív szabályozásra építkezik, teret engedve a feleknek a törvényi rendelkezésektől való eltérésére, de egyben meghatározza a törvényi szabályozás azon körét, melyektől nem, vagy csak a munkavállalók javára lehet eltérni. Tanulmányunkban arra keressük a választ, hogy értelmezhetőek-e a polgári jogban széles körben szabályozott tisztességtelen szerződési feltételek a

A munkaidő-szabályozás fontos feladata, hogy a munkaidő mértékére vonatkozó korlátok mellett előírja a munkavállalót megillető minimális pihenőidőket is. E nélkül nem lehetne biztosítani a munkavállaló egészségének és magánéletének megfelelő védelmét, de egyben a munkáltató érdeke is, hogy a megfelelő pihenés után biztosított legyen a munkavállaló munkára képes állapota. Kérdéses ugyanakkor, hogy mennyiben sérti a pihenőidőkre vonatkozó előírásokat, ha az alatt

Hasonlóan a klasszikus magánjogi jogviszonyokhoz, alapvető garanciális jelentősége van az elévülési idő szabályozásának a munkajogviszonyban is. Ez igaz mind a jogérvényesítő fél oldalán, mind pedig a munkaviszony azon alanyának oldalán, akivel szemben a másik félnek követelése áll fenn. Habár a munkajogi elévülési szabályok egységesen vonatkoznak a munkavállalóra és a munkáltatóra is – hiszen mindkét jogalanynak állhat fenn követelése a másik