Első ránézésre talán nem is egyértelmű az, hogy 2023-ban mit lehet érdemben hozzátenni az egyenlő vagy egyenlő értékű munkáért egyenlő bér elvhez uniós jogi szinten. Figyelemmel főként arra, hogy e problémakör öt évtizede szerepel az uniós szociálpolitikai (munkajogi) jogalkotás homlokterében, alapjogi és elsődleges jogi háttere egyaránt stabil, valamint az Európai Unió Bírósága ítéletek százain keresztül értelmezte és értelmezi a mai

Az elállást a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) sok évtized múltán tette újra a munkajog részévé, arról a jelenlegit megelőző három kódex sem rendelkezett. A munkaszerződéstől való elállás tartalommal való kitöltése jelenleg a joggyakorlat előtt álló fel­adat, tekintettel arra, hogy a jogintézmény vonatkozásában az Mt. nem tér ki olyan részletszabályokra, amelyek egyértelmű eligazodásul szolgálnának a jogalkalmazás számára.

Jelen tanulmányban arra keresem a választ, hogy vajon értékelhetők-e a megfelelő munkaerő kiválasztására irányuló eljárások során felmerülő adatkezelési cselekmények a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) vonatkozó előírásai [különösen a 10. § (1) bekezdése, valamint a 11/A. § (1) bekezdésének első mondata] alapján;

„Varietas delectat”, vagyis a változatosság gyönyörködtet, tartja a Cicerótól származó latin szállóige. A többszörös diszkrimináció jelensége mögött éppen e változatosság, az emberi természet sokszínűsége áll, annak felismerése, hogy valaki egyidejűleg akár több védett tulajdonsága alapján is hátrányos megkülönböztetés áldozatává válhat.

A gazdasági szükségszerűségek okán a munkajogban is megjelentek a kétnyelvű okiratok. Ebben az esetben az okirat tipikusan két hasábból áll, mely ideális esetben azt a két nyelvet rögzíti, melyet a szerződő felek vagy – egyoldalú jognyilatkozat esetén – a nyilatkozattevő és a címzett értenek. A gyakorlatban azonban előfordul, hogy ezen okiratok érvényessége kérdésessé válik.

A tanulmány célja a kollektív munkajog és a kollektív igényérvényesítés fejlődésének és jelentőségének bemutatása, továbbá jövőbeli kihívásainak elemzése. A téma aktualitását és a kutatás motivációját az európai munkajogban és szociális jogban bekövetkező változások támasztják alá. Ezen változások egy­aránt indokolhatóak a technika rohamos fejlődésével, valamint az általa gerjesztett társadalmi és munkavégzési reformokkal.

A tanulmány célja, hogy megvizsgálja az Európai Unió (a továbbiakban: EU) tagállamainak kétoldalú szociális biztonsági egyezményeiben a kiküldetésre alkalmazott szabályozási megoldásait és kihívásait. Az EU célja az egységes szabályozás mellett az egységes gyakorlatok megteremtése is az európai uniós keretrendszerben. Felmerül a kérdés, hogy a tagállamoknak – figyelemmel európai uniós kötelezettségeikre is – az uniós kereteken kívüli kétoldalú kapcsolataiban jellemző szerteágazó

A sztrájk a munkavállalók közös gazdasági és szociális érdekeinek biztosítására szolgáló, időleges munkabeszüntetés, amelynek célja, hogy a munkavállalók kikényszeríthessék valamilyen követelésük teljesítését, illetve ellenállásukat fejezzék ki valamivel szemben, vagy így nyilvánítsák ki sérelmüket, esetleg más munkavállalókat támogassanak követeléseikben vagy szolidaritást vállaljanak azokkal sérelmeikben.[1] A sztrájk mára alapjog lett, amely a munkavállalók gazdasági és szociális jogainak védelmét szolgálja. Ugyanakkor a sztrájkjog

Egy hosszabb konzultációs és jogalkotási folyamat végén, 2022. szeptember 14-én az Európai Parlament elfogadta az Európai Unióban irányadó megfelelő minimálbérekről szóló irányelvi szabályozást, amely várhatóan hamarosan hatályba is lép, implementációs kötelezettséget róva e területen a tagállamokra, így Magyarországra is. Az irányelv illeszkedik abba a 2017–2018 óta tartó szociálpolitikai reformfolyamatba, amelyet a Szociális Jogok Európai Pillére katalizált, és amelynek középpontjában az

A tanulmány keretében arra teszek kísérletet, hogy a munkajogi nézőpontokra figyelemmel bemutassam a „négynapos” munkahét kialakítása mögötti okokat, folyamatokat. A munkaerőpiacon megjelenő foglalkoztatási tendenciák számos változást indukálnak a munkajog szabályozási rendszerében, ezek egy része az atipikus foglalkoztatás keretei között történik, míg más része a munkajog hagyományos – gerincét jelentő – szabályozásában eredményez változásokat. A „négynapos” munkahét esetében ez a munkaidő