Jelen tanulmányban a whistleblowerek védelme kerül bemutatásra hazai, valamint európai uniós vonatkozásban, alapvetően munkajogi kontextusban. Mind európai[1], mind nemzetközi[2] szinten egyre inkább előtérbe kerül a hatékony védelem biztosításának szükségessége a whistleblowerek számára.[3] Az Európai Unióban 28 országból mindössze 19 biztosít – legalább részbeni – védelmet a bejelentők számára. Ezen tagállamokban biztosított védelem országonként eltérő mértékben ugyan, de minőségében is elmarad

A tanulmányban azt vizsgáljuk, hogy az európai országok miként szabályozzák, milyen garanciális, munkavállalókat védő szabályokkal korlátozzák a behívásos munkavégzést. Elsőként az egyre terjedő szabályozási szándék okait és hátterét vizsgáljuk. Ezt követően bemutatjuk és csoportosítjuk az európai nemzeti jogokat a szabályozás szempontjából. Bár számos országban még egyáltalán nem szabályozott, így jogellenes ez a szerződéstípus, de egyre több ország rendelkezik ilyen különálló

Írásom második részében folytatom a „munkajogi Bermuda-háromszög” vizsgálatát. Hová tűntek el, vagy változtak ellentmondásosan szabályozottá a verseny- és nonprofit szféra, valamint a civil közszféra két törvényének triangulumában a közszolgálat egykori komparatív előnyei? A fókuszban – a közszolgálati törvények koherenciájára is figyelemmel – a jogviszony-megszüntetés lehetséges megelőzésének intézményesített garanciái, a jogviszony nem felróható elvesztéséért járó alkalmazotti juttatások, a jogellenes jogviszony-megszüntetés jogkövetkezményei,

Jelen tanulmány célja, hogy elemző igényű áttekintést adjon néhány célirányosan kiválasztott szempont mentén a különböző országok (különös tekintettel, de nem kizárólag az Egyesült Királyság, Németország, Franciaország) versenytilalmi megállapodásokkal összefüggő szabályozásáról és gyakorlatáról. Célja továbbá, hogy összehasonlítsa azokat a hazai szabályozással. A vizsgált aspektusok abból a célból kerültek meghatározásra, hogy gazdagítsák a hazai diskurzust, további olyan lehetséges megoldásokat vessenek fel, amelyek

A tanulmány a munkajogviszony munkáltató általi megszüntetésével szembeni védelem egyes elméleti kérdéseit vizsgálja. Arra kíván választ találni, hogy melyek a munkáltató általi önkényes megszüntetéssel szembeni védelem elvi alapjai. Következtetései értelmében a védelem a munkához való jogból és az emberi méltósághoz való jogból vezethető le, az önkényes megszüntetéssel szembeni védelem pedig emberi jogként alapjogi védelmet igényel. Problémafelvetés A munkajogviszony megszüntetésével szembeni

Éppen a munkajogi rendszerváltozás évében láttam Patrick Süskind német író Nagybőgő című monodrámáját. Egy esti koncertre történő készülődés során hangzott el egy máig megőrzött mondat a nagybőgőst alakító Darvas Ivántól: sok a gond, de egy állami szimfonikus zenekarban legalább biztos az állása. Egy közszolgálati komparatív előny. Írásom ezekkel, a közszféra egyes foglalkoztatási feltételeiben – így különösen a jogviszony stabilitásban és

Jelen[1] tanulmány a szövetkezetekről szóló törvény alapján kialakított sajátos foglalkoztatási formák néhány alapvető dilemmájáról és azok lehetséges új megközelítéséről szól. Az említett jogszabály több módon is lehetővé teszi a tagi munkavégzést, e jogi konstrukciókban pedig közös elem a munka törvénykönyvéhez viszonyított eltérő, alacsonyabb szintű munkavállalói jogvédelem. Ezen aggályok annak ellenére élő jogi problémák, hogy nemzetközi és uniós munkajogi szabályok egyaránt