A döntés: a Kúria Mfv.VIII.10.023/2022/6. számú határozata. A bemutatásra kerülő esetben a Kúriáig kellett menni ahhoz, hogy a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) 208. § (2) bekezdése szerinti minősített vezetővel közölt felmondás kapcsán két jogértelmezési kérdés helyesen kerüljön elbírálásra. A minősített vezető munkavállalóval közölt felmondás végső soron azért volt jogellenes, mert meghatározott személyi körre – beleértve

A döntés: a Győri Ítélőtábla Mf.V.30.071/2021/12. számú határozata. Az alábbiakban ismertetett döntésben a másodfokon eljáró Győri Ítélőtábla Mf.V.30.071/2021/12. számú határozatával – a felperes keresetének helyt adva – a kollektív szerződés felmondásának érvénytelenségét állapította meg az álképviseletre vonatkozó munkajogi szabályokra hivatkozással. A kollektív szerződések – illetve annak felmondásának – érvénytelenségét illetően meglehetősen kevés döntés áll az elméleti és a gyakorló jogászok rendelkezésére.

1. A munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) 134. §-a kifejezetten nem írja elő a munkaidő-nyilvántartás munkavégzés helyszínén tartásának munkáltatói kötelezettségét. A munkáltatónak ugyanakkor a munkaidő-nyilvántartást – a nyilvántartási kötelezettség szabályozási céljára tekintettel – objektíven, megbízhatóan, naprakészen és mindezek ellen­őrzését lehetővé tévő módon kell vezetnie. A Kúria Jogegységi Panasz Tanácsa 1/2022. JEH határozata (Jpe.IV.60.014/2022/9. szám) a munka

Tanulmányomban az Emberi Jogok Európai Bíróságának (a továbbiakban: Bíróság) Melike v. Törökország ügyben hozott ítéletét mutatom be,[1] amelyben a Bíróság az Emberi Jogok Európai Egyezményének (a továbbiakban: Egyezmény) 10. cikkében rögzített szabad véleménynyilvánításhoz való jog munkaviszonnyal kapcsolatos kereteit értelmezve kimondta, hogy a „Tetszik” megnyomása a közösségi oldalakon történő véleménynyilvánítás egyik formája.[2] Elemzésemben az alapügy tényállásának ismertetését követően a Bíróság ítéletére

A 2022. évben számos olyan jogeset kavarta fel a kollektív munkajogi szabályozással és gyakorlattal kapcsolatos „állóvizet”, amelyek közül három, a versenyszféra területén született bírósági döntés – álláspontom szerint – mélyebb jogdogmatikai és jogpolitikai összefüggéssel is bír. Ezek közé tartozik a Kúria döntése a szakszervezeti képviseleti jogosultság feltételeiről[1] és egy (tervezett) sztrájk jogszerűségének megállapításáról, illetve a Fővárosi Törvényszék végzése a szakszervezet

1. A munkaviszony jogellenes megszüntetésének jogkövetkezményeként járó kártérítés összegének számításánál figyelembe kell venni, ha a munkáltató sikeresen bizonyítja azt, hogy a károsult munkavállaló a munkaviszonya jogellenes megszüntetését követően nem tett eleget az adott helyzetben elvárható kárenyhítési kötelezettségének. A felperes 2016. január 11-től állt munkaviszonyban az alperesnél forgácsoló gépkezelő munkakörben. Az alperes 2017. április 3-án harminc nap felmondási idővel, 2017. május 3-ával

1. A tanulmányi szerződést a fél azonnali hatállyal felmondhatja, ha körülményeiben olyan lényeges változás következett be, amely a kötelezettség teljesítését lehetetlenné tenné, vagy az aránytalan sérelemmel járna. A munkavállaló felmondása esetén a munkáltató a nyújtott támogatást visszakövetelheti. Az irányadó tényállás szerint a peres felek a jogviszony fennállása alatt tanulmányi szerződést kötöttek egymással. A szerződés értelmében amennyiben a felperes közalkalmazotti jogviszonya –

A döntés: RJ kontra Stadt Offenbach am Main (C-580/19. sz. ügyben 2021. március 9-én hozott ítélet), az Európai Unió Bírósága Mostanra megállapítható, hogy az Európai Unió Bírósága (a továbbiakban: EUB) munkajogi – szociálpolitikai – tárgyú ítélkezési gyakorlatának egyik meghatározó pillérévé vált az Európai Parlament és a Tanács munkaidő-szervezés egyes szempontjairól szóló, 2003. november 4-i 2003/88/EK irány­elvét (a továbbiakban: 2003/88/EK irányelv) vizsgáló

A döntés: az Alkotmánybíróság 18/2021. (V. 27.) AB határozata. A köztudatban „rabszolgatörvény” néven élő, a munkaidő-szervezéssel és a munkaerő-kölcsönzés minimális kölcsönzési díjával összefüggő egyes törvények módosításáról szóló 2018. évi CXVI. törvényt az Országgyűlés nagy port kavart 2018. december 12-i ülésnapján fogadta el. Az elfogadás körülményeit, illetve a normaszöveg tartalmát számos helyről érte kritika. A törvénymódosítás (többek között) lehetővé tette, hogy a

1. Határozott időtartamra kötött munkaviszony esetén a munkaviszony a felek erre irányuló akaratnyilatkozata nélkül, objektív körülmények bekövetkezésével automatikusan megszűnik. A felperes határozott időtartamra 2016. november 2-án létesített munkaviszonyt az alperessel, D. O. távollétének – így szülési szabadsága, gyermeke gondozása céljából igénybe vett fizetés nélküli szabadsága – idejére. Abban állapodtak meg, hogy a munkaviszony D. O. fizetés nélküli szabadságát követő munkába állásának